Gyanítom, hogy megint beletenyerelek valamibe - nem ismerem eléggé a kerületi belpolitikai harcokat...
Mint városgazdász a főváros egésze foglalkoztatott az elmúlt években. 2004 elején a zsidónegyeddel kezdtem, de elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ami ott rosszul működik, az Budapest egészére is jellemző, csak még nagyobb károkat okoz. A sors úgy hozta, hogy 2007-ben a Palotanegyedben találtam egy kis bérlakást. Két házzal arrébb, ahová 1972-ben érkeztem, egyenesen Pécsről, ahol születtem. De megvallom, még másfél évig egészen más helyeken kerestem magamnak lakást, amit megvehetnék. Csakhogy, közben megszerettem ezt a helyet, és a lakás tulajdonosa is úgy döntött, hogy eladja a lakást - létrejött hát az üzlet.
A Palotanegyedben, még inkább a VIII. kerületben nem azt szeretem, ahogy ma kinéz, hanem azt a lehetőséget, ami benne van - ahogy kinézhetne!
Nemcsak az épületekről van szó, hanem mindarról az összetett és nagyszerű szövetről, amit városnak nevezhetünk, ami alapvetően a helybelieken múlik. A Palotanegyedben is, mint ahogy más, rehabilitálódó városrészekben is a világon, a kis, magánvállalkozások jelentik a remény kezdetét. Azok az éles-szemű vállalkozók, akik sokszor nagyon szerény anyagiakkal, elinditanak valamit. Egy kávéházat, egy sörözőt, egy hiánypótló kis üzletet... ahol összejöhetnek az emberek, ahová le lehet ülni, ahol a közömbösség mocskát kitakarítja az odatartozás figyelme.
A környezetünk átalakításának igénye csak azután jön, hogy azt érezzük - ehhez a helyhez közünk van.
Amikor megvettem azt a 29 négyzetméteres lakást, amit korábban béreltem, jogosulttá váltam résztvenni a társasház közgyűlésén. Első kanyarban a számvizsgáló bizottságba kerültem, ami arra volt jó, hogy kiderüljön, mekkora rumli van ebben a házban. Két hónappal később, a házat átvette egy intézőbizottság, aminek elnökeként dolgozom, március 28-tól. Ezen a napon indítottam el "A mi házunk" blogot, mert úgy gondoltam, hogy a közvetlen kommunikáció minden lehetséges formáját be kell vetnünk ahhoz, hogy az a bizonyos, identitás minél erősebb legyen az itt lakókban.
Öt hónap nem elég ahhoz, hogy igazi eredmények szülessenek, egyelőre csak a munka nagy, amiben legfeljebb a lépésről - lépésre megoldott problémák jelenthetik az örömet. Illetve, vannak olyan szerencsés találkozások, amelyek hosszabb időre feltöltenek optimizmussal, mint amilyen a gangkoncertünk volt, május végén. Ehhez, a szerencsén kívül egy pici nyitottság elég volt. A zsigeri nem helyett azt mondani, hogy persze, csináljuk, jó lesz! És nagyon jó lett.
A Palotanegyed Egyesületben való részvétel a tudatos környezetformálás szempontjából fontos a mi házunk számára. Igyekszem a többi lakót is aktivizálni, de amig ez nehezebben megy, addig legalább magam "hallatom a hangom" - nem mindenki osztatlan örömére, mert óhatatlanul több a kritika, mint az elismerés - nagyon sok tennivalónk van az amúgy, pesti viszonylatban rendezett negyedünkben.
Ugyanakkor, nem lehetünk egy "elit-sziget" a nyóckeri dzsumbuj szélén, tehát nagyonis fontos kérdés, hogy ki lesz a kerületi polgármester. Nem az a fontos, hogy szadeszes, vagy fideszes az illető, hanem az, hogy mit képes kihozni ebből a lehetőségekkel teli, de nagyon sok, és nagyon alapos munkát kívánó kerületből. Ez a civil érdek, és ezért kéne tennünk, nekünk is, itt a "paloták" között.
Mint városgazdász a főváros egésze foglalkoztatott az elmúlt években. 2004 elején a zsidónegyeddel kezdtem, de elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ami ott rosszul működik, az Budapest egészére is jellemző, csak még nagyobb károkat okoz. A sors úgy hozta, hogy 2007-ben a Palotanegyedben találtam egy kis bérlakást. Két házzal arrébb, ahová 1972-ben érkeztem, egyenesen Pécsről, ahol születtem. De megvallom, még másfél évig egészen más helyeken kerestem magamnak lakást, amit megvehetnék. Csakhogy, közben megszerettem ezt a helyet, és a lakás tulajdonosa is úgy döntött, hogy eladja a lakást - létrejött hát az üzlet.
A Palotanegyedben, még inkább a VIII. kerületben nem azt szeretem, ahogy ma kinéz, hanem azt a lehetőséget, ami benne van - ahogy kinézhetne!
Nemcsak az épületekről van szó, hanem mindarról az összetett és nagyszerű szövetről, amit városnak nevezhetünk, ami alapvetően a helybelieken múlik. A Palotanegyedben is, mint ahogy más, rehabilitálódó városrészekben is a világon, a kis, magánvállalkozások jelentik a remény kezdetét. Azok az éles-szemű vállalkozók, akik sokszor nagyon szerény anyagiakkal, elinditanak valamit. Egy kávéházat, egy sörözőt, egy hiánypótló kis üzletet... ahol összejöhetnek az emberek, ahová le lehet ülni, ahol a közömbösség mocskát kitakarítja az odatartozás figyelme.
A környezetünk átalakításának igénye csak azután jön, hogy azt érezzük - ehhez a helyhez közünk van.
Amikor megvettem azt a 29 négyzetméteres lakást, amit korábban béreltem, jogosulttá váltam résztvenni a társasház közgyűlésén. Első kanyarban a számvizsgáló bizottságba kerültem, ami arra volt jó, hogy kiderüljön, mekkora rumli van ebben a házban. Két hónappal később, a házat átvette egy intézőbizottság, aminek elnökeként dolgozom, március 28-tól. Ezen a napon indítottam el "A mi házunk" blogot, mert úgy gondoltam, hogy a közvetlen kommunikáció minden lehetséges formáját be kell vetnünk ahhoz, hogy az a bizonyos, identitás minél erősebb legyen az itt lakókban.
Öt hónap nem elég ahhoz, hogy igazi eredmények szülessenek, egyelőre csak a munka nagy, amiben legfeljebb a lépésről - lépésre megoldott problémák jelenthetik az örömet. Illetve, vannak olyan szerencsés találkozások, amelyek hosszabb időre feltöltenek optimizmussal, mint amilyen a gangkoncertünk volt, május végén. Ehhez, a szerencsén kívül egy pici nyitottság elég volt. A zsigeri nem helyett azt mondani, hogy persze, csináljuk, jó lesz! És nagyon jó lett.
A Palotanegyed Egyesületben való részvétel a tudatos környezetformálás szempontjából fontos a mi házunk számára. Igyekszem a többi lakót is aktivizálni, de amig ez nehezebben megy, addig legalább magam "hallatom a hangom" - nem mindenki osztatlan örömére, mert óhatatlanul több a kritika, mint az elismerés - nagyon sok tennivalónk van az amúgy, pesti viszonylatban rendezett negyedünkben.
Ugyanakkor, nem lehetünk egy "elit-sziget" a nyóckeri dzsumbuj szélén, tehát nagyonis fontos kérdés, hogy ki lesz a kerületi polgármester. Nem az a fontos, hogy szadeszes, vagy fideszes az illető, hanem az, hogy mit képes kihozni ebből a lehetőségekkel teli, de nagyon sok, és nagyon alapos munkát kívánó kerületből. Ez a civil érdek, és ezért kéne tennünk, nekünk is, itt a "paloták" között.
Sok mindenben igazad van Ema. A nagyobb baj az, hogy én egyetlen olyan 8.ker. politikust sem ismerek aki alkalmas lenne erre a posztra. (Na talán lenne egy hölgy..)
VálaszTörlésA másik gondom pedig az, hogyha megint kisebbségbe kerül akkor úgyanúgy nem fog müködni a kerület ahogy 2006 óta nem müködik.
A harmadik, hogy mindenképpen olyan ember kéne akinek nincs vaj a fején és rendet tud tenni, mert ami az önkormányzatban folyik az szégyen.
Nem a címre, hanem az írottakra reagálva:
VálaszTörlésszemély szerint nekem nagyon tetszik, amit Éva csinál a Bródy 17-ben! Tudom, hogy ez egy nagyon nehéz, rögös és hosszú út, hiszen próbálkoztunk ilyesmivel a Szentkirályi utcában is.
Épp ezért azt kell mondanom, hogy igen érdekesen alakul az egyesületünk összetétele is: képzeljétek, van olyan ház, ahonnan 4-5-en is tagok (nem feltétlenül azonos családból), így tehát vannak olyan "csomópontok", ahol tényleg öntudatos palotanegyedi tulajdonosok vannak, akikre bizton számíthatunk. Ugyanakkor akadnak teljesen kimaradó utcák is. :-(
Sok sikert kívánok tehát a Bródy 17-nek, és szép eredményeket a CaPE-nak is, bízva abban, hogy a közös bölcsességünk és az odatartozás figyelme, ahogyan szépen megfogalmazta fentebb Éva, idővel meghozza gyümölcsét!