2022. december 2., péntek

A magyar rádiózás napja, 2022.

Itt ma egy intézmény születésnapját ünnepeljük. Illetve egy intézményre emlékezünk, ami történelmünk része, helytörténeti értéket teremtett, fontos építészeti nyomot is hagyott, ami helyi identitásképző értékkel bír.


Két évvel működésének megkezdését követően költözött a Magyar Rádió ide a "mágnásfertályba" meglévő, átalakított, kibővített épületekbe. A Sándor utca 5-7. alatt 1928-ra épült fel a világ első stúdiópalotája - a londoni Broadcasting House csak 1932-ben készült el. Az évek során később újabb épületek születtek a korábbi palotakertek helyén, némelyek vitatható esztétikai értékkel bírnak, többségük koruk fontos építészeti alkotásai. A Magyar Rádió, mint önálló intézmény 2015-ben megszűnt, utódintézménye elköltözött. Az épületek maradtak.

Míg a BBC építészeti tekintetben is bravúrosan felújította és korszerűsítette az art déco stílusban épült legendás médiaközpontját, a magyar vezetés a 2010-es években a szó szoros értelmében szétverte a legendás budapesti stúdiókat.


A Rádió költözését követően a rendkívül értékes ingatlanokra több hasznosítási lehetőség is felmerült; birtokba vette volna a Magyar Nemzeti Múzeum, a Színművészeti Egyetem, a Pázmány, de érdeklődött a szállodaipar és a bankszektor is.

Végül a Pázmány Egyetem kapta meg őket. Ekkor örömmel nyugtáztuk, üdvözöltük az épületek oktatási célú hasznosítását. Körülbelül egy évvel ezelőtt azonban értesültünk róla, hogy az egyetem olyan léptékű beruházási programot álmodott meg ide, olyan funkciókat szándékozik beerőltetni, ami nem összeegyeztethető sem a meglévő épületekkel, sem a terület méret korlátaival, sem a negyed városszövetben elfoglalt szerepével. Ezt a kritikát a kiírt építészeti tervpályázat több résztvevője, de még egyes zsűritagok is megfogalmazták, egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a gőzhenger megy tovább.


A jelenleg kidolgozás alatt lévő program sok épület elbontásával és hatalmas új épületek felhúzásával egy mindent (is) magában foglaló kampuszt kíván létrehozni. Akkor is, ha nem fér itt el. Meglátásom szerint ez erőszaktétel volna. Építészeti, városrendezési és társadalmi erőszaktétel. A bontások és új építések hosszú évekig tartó por- és zajszennyezéssel járnának nem csak itt a Palotanegyedben, de a rengeteg sitt és építőanyag szállítása miatt egy sokkal tágabb környezetben is. Az építkezés és anyagmozgatás járművei évekig okoznának a város jelentős részét érintő közlekedési nehézségeket.



Szakmai-civil kezdeményezésünk törekszik a döntéshozók figyelmét felhívni ezekre a szempontokra, szakértelmünkkel és helyismeretünkkel támogatni kívánjuk, hogy olyan fejlesztés jöjjön itt létre, ami a beruházónak is kedvező és tekintettel van a korszerű építészeti és várostervezési alapelvekre, a szűkebb és tágabb környezetben élő emberek alapvető érdekeire.


Munkám során sokat foglalkozom a fenntartható építészet és a fenntartható városfejlesztés kérdéskörével. A műemlékvédelem és örökségvédelem mellett ez is kardinális kérdés.


A korszerű, a környezeti, társadalmi, gazdasági fenntarthatóságot is szem előtt tartó építészeti gondolkodás egyik alapelve, hogy bontás és új építés helyett a meglévő épületeket, szerkezeteket igyekszünk minél nagyobb mértékben újrahasznosítani, új funkcióval megtölteni. Az épületet, a meglévő fizikai környezetet tekintjük adottságnak és ahhoz választjuk meg a célszerűen illeszkedő funkciót. A most előkészítés alatt lévő beruházási program és tervek ezzel szemben olyan funkciókat is be kívánnak erőltetni ide, amik nem illeszthetők harmonikusan az adottságokhoz.



Globális felmelegedés van. Klímaválság van. Budapest belvárosa is hőszigetektől szenved nyaranta, amiket gépészeti úton, légkondicionáló berendezésekkel próbálunk meg elviselhetővé tenni - ezzel globálisan tovább fokozva a problémát. A városi zöldfelületek növelése jelentősen javít a helyzeten, csökkenti a nyári hőmérsékletet, megköti a port, párásítja a levegőt, élhetőbb, kellemesebb, egészségesebb, komfortosabb lakókörnyezetet biztosít. Ennek megvalósítására most tökéletes lehetőség kínálkozik.


Az Építési és Beruházási Miniszter, Szakállamtitkárok, valamint a kampusz tervein dolgozó építész nyilatkozataiban is örömmel olvastam, hogy ezeket az elveket ismerik és magukénak vallják. Bízom benne, hogy nem csak szavak, hanem döntések szintjén is.


Történelmi lehetőség van most, hogy szeretett városunk közepén olyan zöld fejlesztést valósítsunk meg, olyan parkokat alakítsunk ki, amik generációkon át javítják a városlakók és az ide látogatók életminőségét, miközben tisztelik a terület múltját is.

Ez a történelmi lehetőség felelősség is minden döntéshozó vállán. Szakmai felelősség, politikai felelősség.

Szakmai-civil szervezetünk nyitott a párbeszédre az érintettekkel, hogy közösen úgy alakítsuk ezt a városrészt, ezt a várost, hogy az méltó legyen a múltjához és megfeleljen a jelen és a jövő társadalmi igényeinek, követelményeinek.
Márkus Ferenc
építőmérnök

Elhangzott 2022. december első napján, a Pollack Mihály téren



2022. augusztus 30., kedd

Kulturális Örökség Napjai 2022

szÁLLJON meg a Palotanegyedben!

A Zichy Nándor gróf felesége, Zichy Lívia grófnő 1894-ben vásárolta meg a telket, amelyen egy 1848-ban épült egyemeletes családi ház állt. Később az eredeti épületet lebontották és az új, kétemeletes neobarokk főúri palota 1899-re készült el. Dessewffy Emil és Károlyi Emma tulajdonát is képzete, majd 1948-ban államosításra került, bérházzá alakult. Újabb fénykora 2007-ban kezdődött, s a Zichy Hotel elnyerte kategóriájában "Az év szállodája 2013" címet, 2015-ben bekerült a Nemzeti Ágazati Értéktárba. A Civilek a Palotanegyedért Egyesület lehetőséget biztosít arra, hogy egy vezetett séta keretében belülről is megcsodálják eme impozáns épületet. Érezze át a történelmi hangulatot egy belvárosi palotában, mely a híres magyar nemes, Gróf Zichy Nándor és családja lakhelyéül szolgált a XIX. század óta. Ezt követően a tér, és a szomszéd Liebner József császári és királyi asztalnok házának történetét is elmeséljük.
vezető: Maczák Ibolya dr.

TALÁLKOZÓ HELYSZÍNE:

Budapest
Lőrinc pap tér
1088

2022. szeptember 17., szombat
14:00 - 15:00
15:30 - 16:30

SÉTA MAXIMÁLIS LÉTSZÁMA: 20 fő
Regisztrálni az info@cape.hu címen, az időpont, helyszín megadásával lehet.



2022. augusztus 16., kedd

Szűcs Zsuzsanna iparművész SUSPENSIONS /FÜGGESZTÉSEK kiállítása

Szeretettel hívjuk Szűcs Zsuzsanna iparművész 
SUSPENSIONS /FÜGGESZTÉSEK című kiállításának megnyitójára 
2022. augusztus 18-án 18 órára a Mixát-udvarba 
(VIII. ker. Budapest, Krúdy u 7.).

A projekt időszerűségét az adja, hogy a kiállítás megrendezésével szemléletmód-váltás kialakulását jelzi az iparművészet területén, új kommunikációs rendszer keresése került előtérbe. A kiállított művek, nem a megszokott módon kerülnek bemutatásra. Innováció és hagyomány együttes megjelenésével keresi a művész a válaszokat, hogyan tudja az ornamentika és az építőművészet állandóan változó kapcsolat rendszerén keresztül bemutatni múltunk értékeit a kerámiaművészet e különleges területén.
A cél, hogy minél szélesebb közönséggel ismertessük meg azokat az iparművészeti eredményeket, melyek a kézműves hagyományokra épülve, mégis a design eredményeit is magukban hordozó műfajt képviselnek és kapcsolódnak a kortárs építészethez és a tárgykultúrához.


„Az innováció és tradíció szakmai program megvalósulását 2022. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.”

A kiállítása 2022. augusztus 18-tól szeptember 19-ig a Mixát-udvarban 
tekinthető meg H-CS 16:30-23:00, P-V 15:00-23:00 óra között.



2022. május 21., szombat

2022. május 12., csütörtök

Sipka Lászlóra emlékezünk

Sipka László villamosmérnök, mérnök közgazdász
/Budapest 1937.07.29 – Budapest 2022. 04. 13./

Sipka László néhány hónap híján 85 évet élt meg, abban a korban, amelyben, mi magyarok, egy világháborút, egy forradalmat és több kisebb –nagyobb rendszer változást avagy változtatást éltünk meg. A kor nagy ígérete az volt, hogy „holnapra megforgatjuk az egész világot.” Sipka László azonban nem vett részt a felforgatásban. Hűséges maradt az értékekhez: a hithez, a hazához, a választott hívatáshoz, a hitveshez, azokhoz a csendes csodákhoz, melyeket Reményik Sándor örökített meg a legszebben :

Ne várj nagy dolgot életedben, // Kis hópelyhek az örömök.//
Szitáló, halk szirom csodák, // Rajtuk át Isten szól : jövök. //

A gyermekkorától lelkesen fényképező Sipka László képeiből, nyolcvan esztendős korában ” Az élet öröme” címmel kiállítást rendeztek. A megnyitón a reményiki sorokat így fogalmazta meg : „ Azt próbáltam ezekkel a fotókkal demonstrálni, hogy az életben a legapróbb eseményeknél is észre tudunk venni szépségeket, érdekességeket. Életünk pillanatai felfűzhetők örömök láncolatára, ha arra vagyunk fogékonyak. Arra biztatok mindenkit, hogy próbáljanak a saját életükben is megörökítésre alkalmas pillanatot találni.”

Nem csak fényképeivel, de teljes szakmai munkásságával is, melyet 25 könyve, szerkesztői, lektori közreműködése is őriz, hatalmas örökséget hagyott az utókorra. A válogatott cikkeit tartalmazó, 2005-ben megjelent „Játszunk együtt” című könyvét minden birtokosa kincsként őrzi.

A Palotanegyedben lévő otthonához öreg korában egy kis gyúrói ház társult, élettérként, ahol feleségével, Julival nagyon boldogok voltak. Egész életükben a szeressétek egymást parancsát gyakorolták.

Szerették a hazájukat, amelyet mindig emberekkel népesítettek be. A technikatörténet kiváló ismerője, kutatójaként írásaiban sok ezer tudós, feltaláló, gondolkodó, példát és mintát adó magyarral ismertetett meg minket. A Millenáris Parkban 2001. december 17-én megnyitott „Álmok álmodói – világraszóló magyarok” című 13 ezer négyzetméternyi kiállításról írta az alábbiakat: „Ez a tárlat áttekintést nyújt arról, hogy az elmúlt 2-300 évben a magyar alkotók mi mindennel gazdagították az emberiség közös kincstárát, mi mindennel járultak hozzá a világ előrehaladásához”. Megállapítja, hogy szinte minden létező szakterületben volt, van magyar feltaláló, fejlesztő és szinte nincs földünknek olyan része, amely ne viselné, jó értelemben, a kezünk nyomát. Végül megjegyzi: „Mindezt egy sohasem gyarmatosító ország állampolgárai tették.” Sziporkázó humorával még hozzáteszi: „Jelképesnek tekinthető, hogy a kiállítás Sajdik Ferenc híres személyiségeink egy „csokrát” ábrázoló karikatúrájával indul. A kép előtt állva érezzük igazán milyen nevetséges kérdés: „bevesznek-e” minket Európába?”

Ez a hazaszeretet a választott hivatásokkal, a villamosmérnöki és a mérnök közgazdászi munkássággal párosulva minden időkben egyszerre bírálta a hazai gazdasági és műszaki állapotokat, terveket, de javaslatokat is tett azok javítására, megújítására. 2006-ban már pontosan leírta milyen tragikus hatása lesz a vasúti szárnyvonalak felszámolásának, úgy, ahogyan az pontosan be is következett.

Egy olyan magyar mérnök tért meg az örök hazába, aki nemzeti létünkre, emberi életünkre és JÖVŐNKRE nézve a „Szabálytalan elgondolások a gazdaságfejlesztésről” alcímű, KUPEC-GORILLA-FELTALÁLÓ néven megjelent dolgozatában testamentumot is hagyott ránk. Emlékét szívünkben őrizve, próbáljuk okos javaslatait megvalósítani, ahogyan ránk hagyta a XXI. század második évtizedében „ Mit csináljunk ?.... Mi, egyénileg, mit csináljunk – és mit csináljon az ország, hogy mi az állampolgárai, jól érezzük magunkat benne?.. Mi legyen belőlünk – kupec,gorilla, feltaláló? Az ilyen kicsavart világban hova sorakozzunk? … A világ gondját nem vehetjük a nyakunkba. De hazánk gazdaságának fejlesztése – a saját érdekeink szerinti fejlesztése, a saját adottságainknak, igényeinknek, jövőbeli céljainknak megfelelő fejlesztése – a mi dolgunk… Az országok vetélkedőjében a műveltebb, tájékozottabb népességűek győznek. De ez még nem elég, azok győznek, akik kötődnek egy közösséghez, akikben a tudás mellett van hazaszeretet. Mi vajon hova akarunk tartozni? Ha a győztesekhez, akkor tudásban és emberségben is gyarapodnunk kell… Az is nyilvánvaló, hogy saját nemzeti kultúránk megőrzésére és továbbadására az oktatás különböző szintjein, a művelődés és szórakozás számtalan területén, a tömegkommunikációban is! – az eddigieknél sokkal több figyelmet, energiát, időt és pénzt kell fordítanunk.

A tanulmány, amely még a virágüzletek import áruinak divatjáról , a másokat gazdagító magyar találmányokról is megemlékezik életünk mindennapjait dokumentumként hagyja az utókorra. A leírtakon mindig átsüt felesége, dr Sipka Julia közgazdász derűs, színes egyénisége. Az ő, 2017. október 14-én bekövetkezett halála Sipka Lászlót remeteségbe zárta, földi élete egyre terhesebbé vált számára. Még a Magyar Örökség Díj Bíráló Bizottságban végzett munkájától is megvált, amelyben sok, nagyszerű mérnökkel gazdagította a kitüntetettek körét.

2018. április 27-én a megújult Lőrinc pap tér első, restaurált pihenőpadjára, a Civilek a Palotanegyedért Egyesület táblát helyezett el, megemlékezve Sipka Júliáról, egyesületük egyik vezető személyiségéről, aki közösségük motorja, legerősebb összetartó ereje, az emberi kapcsolatok erősítője volt. A tábla szövegét egy idézet zárja: „Én csak lélekben, de veletek – „

A két személyes pad várja, hogy oda kerüljön Sipka László táblája is, hogy ne csak az urnatemető fülkéjében nyugodjanak egymás mellett, hanem az emlékpadon is hirdessék a hitvesi összetartozás örökkévalóságát.

Kovács Gergelyné
kultúrtörténész


fotó: Baranyai Attila

A temetés 2022. május 27-én, pénteken, 15 órakor lesz a Krisztus Király Plébánia urnatemetőjében (Budapest, VIII. Reviczky u. 9).