Pesti Lászlóra (1938-2013) emlékezünk. 1.
E sorok írója 1938-ban született és egész életében Budapesten, a VIII. kerületben, a Horánszky utca 12-ben lakott. Most, 2012-ben, mielőtt az emlékek teljesen elhalványulnának, lejegyzi az akkori időkben látott környezetet és életvitelt. Úri negyed volt ez a környék, a jómódú polgárság minden előnyével: csend és béke uralta a vidéket, a jó modor következtében az emberek tisztelték egymást és a szegényebb néprétegnek is jutott az általános gazdasági előnyökből – egészen a háborúig.
Vázlat a közeli épületekről
A Horánszky utca 1. számú ház alagsorában Labosa úr könyvkötészete működött, a tulajdonos jókora, oldalkocsis Zündapp-motorkerékpárjában szállította az árut. A motor olykor nehezen indult, mi gyerekek segítettünk betolni a gépet, jutalmul elvitt minket az utca sarkáig.
A 2. szám pincéjében lakások voltak, ez az akkori időben természetes volt, a saroküzletben tejcsarnok működött.
A 3. szám pincéjében Spielmann bácsinak volt asztalosműhelye, mellette bizonyos Nagy nevű egyén tartott fenn tüzelőanyag kereskedést. A gyújtóst dróttal összefogott karikákban árusították. A cég egyik alkalmazottja négykerekű kézikocsival hordta a zsákokba mért fát és szenet a megrendelőknek. A szegényebbek saját maguk, zsákkal a hátukon szállították haza a tüzelőt. Hasonló kereskedés volt a Mária utcában is.
Az 5. szám alatt működött a Tóth Ödön-féle vegytisztító üzem, ez később a Patyolat Vállalat telepe lett - gyárkéménye ma is áll, a szépen tatarozott épület hátsó udvarán.
A 7. szám pincéjében Kakuszi műbútorasztalos dolgozott. A 6. szám egyházi intézmény volt, később a Belügyminisztérium munkásszállója lett, jelenleg a Corvinus Egyetem egyik intézménye van az épületben.
A 8. szám pincéjében Ferenczi István lakatosműhelye várta a megrendelőket.
Lakóház a 9. szám, egyik lakásában, az 1980-as években, állítólag a parketta alatt, Tornyai János festőművész számos, elveszettnek hitt képét fedezték fel.
A 10. szám átjáróház volt a Mária-utcára, ott egyemeletes, a többi részen földszintes, hangulatos épület, nagy kerttel. Közepén parányi házikó állt, benne cipészműhely - az elégetett bőr füsttel és
bűzzel látta el a környéket. Az emeletes rész földszintjén tejkimérés volt, a ház Horánszky utcai végén két szabómester, Megyeri és Móser varrta a ruhákat, mellettük sámfakészítő lakott. A ház közepén még egy szabóság találtatott, a Lőrinczi-féle.
A Vörösmarty Gimnáziumé a 11. számú telek, hosszú éveken át volt itt iskolaszolga a Bárdosi-család.
Az iskola egyik tanára, Benkő, a 13. szám alatt lakott, (meg – korábban - Szendrey Júlia is) és még három, név szerint ismert család: Dölle Attila, Ángyási Lajos, Karácsonyiék, utóbbinál a férj katonatiszt volt.
A 14. szám egyházi tulajdon, népies elnevezéssel a Szürke Lányok otthona. A rendszerváltás után a rend visszakapta az épületet.
Visszatérve a 13. számra, az udvari toldaléképületben lakott Cserhátiné jósnő, aki szegényes, de ugyancsak zsúfolt lakásában fogadta a jövőjükre kíváncsi ügyfeleket. A berendezés misztikus háttere fokozta a jövendőmondás hitelességét. (Ezt a házat 2012-ben teljesen átépítették, a helyreállított homlokzatot megőrizve.)
A 15. szám a román követség volt, gondnoka a Takács-család, egyik hivatalszolgája az erdélyi Laci bácsi, akinek hivatalosan nem szabadott magyarul beszélni. Amikor Románia kilépett a háborúból, a németek letartóztatták és a Pannónia-szállodába vitték a követség alkalmazottait.
A 17. számú épület korábban és most újból egyházi birtok, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Szent Anna Kollégiuma. A 18-20-22. szám szintén egyházi tulajdon, a Magyarországi Jezsuita Rendtartomány épülete. A 23. szám hajdan szintén egyházi birtok, most lakóépület. A 24. szám a Keresztény Ifjúsági Egyesület épülete, később lakóház, jelenleg a Református Egyház tulajdona.
kép forrása: pestizsibongo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése