2009. szeptember 12., szombat
Mária utcai fejlemények
Tavasszal "eröltetett menetben" vitatkoztunk a Mária utca leendő új arculatáról, választottunk a felkínált lehetőségek közül. Akkor arról volt szó, hogy még az idén elkészül az új burkolat, fásítás, utca-bútorok. Szeptember közepét írjuk, de a munkák megkezdésének a legkisebb jelét sem vélem felfedezni a Mária utcában járva. Kinek van valami infoja: lesz, nem lesz, indul még idén vagy sohasem? Aki tud valamit, kérem ossza meg másokkal! Üdv: Juli
Ki lesz a nyóckeri polgármester?
Gyanítom, hogy megint beletenyerelek valamibe - nem ismerem eléggé a kerületi belpolitikai harcokat...

Mint városgazdász a főváros egésze foglalkoztatott az elmúlt években. 2004 elején a zsidónegyeddel kezdtem, de elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ami ott rosszul működik, az Budapest egészére is jellemző, csak még nagyobb károkat okoz. A sors úgy hozta, hogy 2007-ben a Palotanegyedben találtam egy kis bérlakást. Két házzal arrébb, ahová 1972-ben érkeztem, egyenesen Pécsről, ahol születtem. De megvallom, még másfél évig egészen más helyeken kerestem magamnak lakást, amit megvehetnék. Csakhogy, közben megszerettem ezt a helyet, és a lakás tulajdonosa is úgy döntött, hogy eladja a lakást - létrejött hát az üzlet.
A Palotanegyedben, még inkább a VIII. kerületben nem azt szeretem, ahogy ma kinéz, hanem azt a lehetőséget, ami benne van - ahogy kinézhetne!
Nemcsak az épületekről van szó, hanem mindarról az összetett és nagyszerű szövetről, amit városnak nevezhetünk, ami alapvetően a helybelieken múlik. A Palotanegyedben is, mint ahogy más, rehabilitálódó városrészekben is a világon, a kis, magánvállalkozások jelentik a remény kezdetét. Azok az éles-szemű vállalkozók, akik sokszor nagyon szerény anyagiakkal, elinditanak valamit. Egy kávéházat, egy sörözőt, egy hiánypótló kis üzletet... ahol összejöhetnek az emberek, ahová le lehet ülni, ahol a közömbösség mocskát kitakarítja az odatartozás figyelme.
A környezetünk átalakításának igénye csak azután jön, hogy azt érezzük - ehhez a helyhez közünk van.
Amikor megvettem azt a 29 négyzetméteres lakást, amit korábban béreltem, jogosulttá váltam résztvenni a társasház közgyűlésén. Első kanyarban a számvizsgáló bizottságba kerültem, ami arra volt jó, hogy kiderüljön, mekkora rumli van ebben a házban. Két hónappal később, a házat átvette egy intézőbizottság, aminek elnökeként dolgozom, március 28-tól. Ezen a napon indítottam el "A mi házunk" blogot, mert úgy gondoltam, hogy a közvetlen kommunikáció minden lehetséges formáját be kell vetnünk ahhoz, hogy az a bizonyos, identitás minél erősebb legyen az itt lakókban.
Öt hónap nem elég ahhoz, hogy igazi eredmények szülessenek, egyelőre csak a munka nagy, amiben legfeljebb a lépésről - lépésre megoldott problémák jelenthetik az örömet. Illetve, vannak olyan szerencsés találkozások, amelyek hosszabb időre feltöltenek optimizmussal, mint amilyen a gangkoncertünk volt, május végén. Ehhez, a szerencsén kívül egy pici nyitottság elég volt. A zsigeri nem helyett azt mondani, hogy persze, csináljuk, jó lesz! És nagyon jó lett.
A Palotanegyed Egyesületben való részvétel a tudatos környezetformálás szempontjából fontos a mi házunk számára. Igyekszem a többi lakót is aktivizálni, de amig ez nehezebben megy, addig legalább magam "hallatom a hangom" - nem mindenki osztatlan örömére, mert óhatatlanul több a kritika, mint az elismerés - nagyon sok tennivalónk van az amúgy, pesti viszonylatban rendezett negyedünkben.
Ugyanakkor, nem lehetünk egy "elit-sziget" a nyóckeri dzsumbuj szélén, tehát nagyonis fontos kérdés, hogy ki lesz a kerületi polgármester. Nem az a fontos, hogy szadeszes, vagy fideszes az illető, hanem az, hogy mit képes kihozni ebből a lehetőségekkel teli, de nagyon sok, és nagyon alapos munkát kívánó kerületből. Ez a civil érdek, és ezért kéne tennünk, nekünk is, itt a "paloták" között.
Mint városgazdász a főváros egésze foglalkoztatott az elmúlt években. 2004 elején a zsidónegyeddel kezdtem, de elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ami ott rosszul működik, az Budapest egészére is jellemző, csak még nagyobb károkat okoz. A sors úgy hozta, hogy 2007-ben a Palotanegyedben találtam egy kis bérlakást. Két házzal arrébb, ahová 1972-ben érkeztem, egyenesen Pécsről, ahol születtem. De megvallom, még másfél évig egészen más helyeken kerestem magamnak lakást, amit megvehetnék. Csakhogy, közben megszerettem ezt a helyet, és a lakás tulajdonosa is úgy döntött, hogy eladja a lakást - létrejött hát az üzlet.
A Palotanegyedben, még inkább a VIII. kerületben nem azt szeretem, ahogy ma kinéz, hanem azt a lehetőséget, ami benne van - ahogy kinézhetne!
Nemcsak az épületekről van szó, hanem mindarról az összetett és nagyszerű szövetről, amit városnak nevezhetünk, ami alapvetően a helybelieken múlik. A Palotanegyedben is, mint ahogy más, rehabilitálódó városrészekben is a világon, a kis, magánvállalkozások jelentik a remény kezdetét. Azok az éles-szemű vállalkozók, akik sokszor nagyon szerény anyagiakkal, elinditanak valamit. Egy kávéházat, egy sörözőt, egy hiánypótló kis üzletet... ahol összejöhetnek az emberek, ahová le lehet ülni, ahol a közömbösség mocskát kitakarítja az odatartozás figyelme.
A környezetünk átalakításának igénye csak azután jön, hogy azt érezzük - ehhez a helyhez közünk van.
Amikor megvettem azt a 29 négyzetméteres lakást, amit korábban béreltem, jogosulttá váltam résztvenni a társasház közgyűlésén. Első kanyarban a számvizsgáló bizottságba kerültem, ami arra volt jó, hogy kiderüljön, mekkora rumli van ebben a házban. Két hónappal később, a házat átvette egy intézőbizottság, aminek elnökeként dolgozom, március 28-tól. Ezen a napon indítottam el "A mi házunk" blogot, mert úgy gondoltam, hogy a közvetlen kommunikáció minden lehetséges formáját be kell vetnünk ahhoz, hogy az a bizonyos, identitás minél erősebb legyen az itt lakókban.
Öt hónap nem elég ahhoz, hogy igazi eredmények szülessenek, egyelőre csak a munka nagy, amiben legfeljebb a lépésről - lépésre megoldott problémák jelenthetik az örömet. Illetve, vannak olyan szerencsés találkozások, amelyek hosszabb időre feltöltenek optimizmussal, mint amilyen a gangkoncertünk volt, május végén. Ehhez, a szerencsén kívül egy pici nyitottság elég volt. A zsigeri nem helyett azt mondani, hogy persze, csináljuk, jó lesz! És nagyon jó lett.
A Palotanegyed Egyesületben való részvétel a tudatos környezetformálás szempontjából fontos a mi házunk számára. Igyekszem a többi lakót is aktivizálni, de amig ez nehezebben megy, addig legalább magam "hallatom a hangom" - nem mindenki osztatlan örömére, mert óhatatlanul több a kritika, mint az elismerés - nagyon sok tennivalónk van az amúgy, pesti viszonylatban rendezett negyedünkben.
Ugyanakkor, nem lehetünk egy "elit-sziget" a nyóckeri dzsumbuj szélén, tehát nagyonis fontos kérdés, hogy ki lesz a kerületi polgármester. Nem az a fontos, hogy szadeszes, vagy fideszes az illető, hanem az, hogy mit képes kihozni ebből a lehetőségekkel teli, de nagyon sok, és nagyon alapos munkát kívánó kerületből. Ez a civil érdek, és ezért kéne tennünk, nekünk is, itt a "paloták" között.
2009. szeptember 11., péntek
Valóban virágzó a Palotanegyed?

Júniusban - egy korábbi lakossági fórumon felvetett ötlet nyomán - meghirdettük a virágosítási pályázatunkat. Emlékeztetőül: a CaPE Virágzó Palotanegyed címmel hirdette meg környezetszépítő pályázatát, amelynek célja az volt, hogy a palotanegyedi polgárokkal együttműködve vonzó, vendégváró városkép alakuljon ki. A negyed társasházai és közintézményei azon versenghettek, hogy melyikük homlokzata, portálja, épületének ablakai, erkélyei zöldebbek és virágosabbak. A verseny az eredeti kiírás szerint két kategóriában zajlott: társasházi és intézményi, emellett különdíjat érdemelhettek ki a legszebb ablakkal és erkéllyel büszkélkedők! Nyereméynként a díjazottaknak felajánlottuk, hogy megmutatkozhatnak a kerületi lapokban és törzsvásárlói kártyát nyernek későbbi növényvásárlásaikhoz!
A pályázatot sokfelé hirdettük (jónéhány helyen még ma is kint van a plakát), szerencsére felkeltette a kerületi lap szerkesztőinek érdeklődését, így nyomtatásban is megjelent - ezek után óriási meglepetésünkre összesen 4, azaz négy pályázó jelentkezett.
Ennyire nem érdekli az embereket a téma? Még egy pályázatnyi erőfeszítést sem ér meg a zöldesítés és a virágosítás a Palotanegyedben?
A pályázaton megszabott időpont (augusztus 31.) lejárt, lassan eredményt illene hirdetni... ez azonban nem igazán tűnik könnyű döntésnek. Ha korrektek vagyunk, mind a négy pályázó megérdemli a nyereményt - már csak azért is, mert ők legalább megmozdultak. Másik olvasatban viszont erőteljesen leértékelődik az egyesület pályázata, hogy valódi versengés nélkül és a negyed területének méretéhez, lélekszámához képest csekély eredmény nyomán osztunk díjakat...
Mit tegyünk hát? Kedves egyesületi és idelátogató nem egyesületi tagok, fejtsétek ki a véleményeteket!
Boldogok, akik kávéznak... és közben mindenféléről beszélgetnek
Szeptember 13 és 20. között, egy héten át a párbeszédre természetüktől fogva is hajlamos jezsuiták még tágabbra tárják kapuikat, hogy olyan emberekkel ismerkedhessenek meg, és olyan emberekkel ismertethessék meg a jezsuita rendet, akik eddig még nem kerülhettek közelebb hozzájuk, az ismerős barátokkal pedig még szorosabbá fűzhessék kapcsolatukat! A mindennapokban őket jellemző, örömet, reményt, életet adó programokkal várnak minden érdeklődőt, véletlen betérőt, csak ezért a programért Budapestre utazót, kíváncsi környékbelit, hívőt, nem hívőt, bizonytalant, nyitott szívűt, mosolygós arcot, elkeseredett embert, fiatalt és időst! A Jezsuita Café programjai itt.

Két helyszín - tucatnyi program: lesz két kávézó, imasuli, közéleti udvar, gospell mise, utcafeszt, bemutatkoznak a jezsuita nők, lesz utcai lelkigyakorlat, könyvvásár, Bogár fesztivál, hangverseny-kamarazene, VALÓDI jezsuiták előadásai, színház, pszichológia, kiállítás... Na és ezt mind a szerzetesek szervezik? Nem! Ott pezseg majd a Párbeszéd Háza közössége, a Jézus Szíve templom hívei, a Szent Ignácos szakkollégisták, a Chemin Neuf közösség, a Sote Mentálhigiené Intézet, a Keresztény Élet Közösség csoportjai, a Jézus Szíve Társaság nővérei és kollégistái, a Szentjánosbogarak, a Magis csoport, a Miskolci Jezsuita Gimnázium diákjai, a Loyolai Szent Ignác cserkészcsapat, a Musica Sacra kórus, és még sokan mások!
Címkék:
Horánszky utca,
Mária utca,
programajánló
Meghívó kiállítás-megnyitóra a Molnár Ani Galériából
A MOLNÁR ANI GALÉRIA
szeretettel meghívja a következő kiállítása megnyitójára:
Ágnes Lőrincz és Katharina Roters – TÜKRÖM, TÜKRÖM
2009. szeptember 17-én, csütörtökön 18.30 órakor
A kiállítást megnyitja: German Kinga, művészettörténész, MOME
Cím: MOLNÁR ANI GALÉRIA, 1088 Budapest, Bródy S. u. 22. 1. emelet.
A kiállítás megtekinthető 2009. november 6 - ig, keddtől péntekig 12 és 18 óra között.
2009. szeptember 10., csütörtök
Nyílt levelünk
Még mindig gyűjtjük a Múzeumkert lakossági használatba vétele érdekében fogalmazott nyílt levelünkhöz az aláírásokat! Vélhetően a KÖN-napok negyedbeli rendezvényein lesz az utolsó nagyobb aláírási hullám, bízva abban, hogy elérjük a megcélzott 1000 aláírást (szerencsére már több száz van)!
A levél a honlapunkon olvasható.
Örökségnapok a Palotanegyedben is
A Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól megkaptuk a KÖN szeptember 19-20-ai véglegesített rendezvénysorozata VIII. kerületben látogatható épületeinek listáját, köztük olyanok is szerepelnek, amelyekhez egyesületi társaink kötődnek - de erről majd később...
Figyelem: a linken elérhető lista bővebb, mint a Pesti Est Különszámában közölt, ezt érdemes figyelembe venni!
Címkék:
Horánszky utca,
kulturális örökség
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)