A
Civilek a Palotanegyedért Egyesület (CaPE) folytatta az érdekes és
tanulságos helyek meglátogatására szervezett programját: a
Magyar Rádió épületegyüttesének, az épülő 4-es metró néhány
állomásának, a MÁV Szimfonikusok székházának, a
Kriminalisztikai Múzeumnak és a Kerepesi-temetőnek (a Nemzeti
Panteon ezen részének) felkeresése után, a Telenor magyarországi
központját, a különleges műszaki megoldásairól híressé vált
törökbálinti székházat, a Telenor Házat látogattuk meg, 2013.
június 7-én.
Az
épülethez közeledve, az volt a „feltűnő”, hogy a szokásos
székházaktól eltérően, ez milyen jól illeszkedik a természetes
környezetbe. A közelről és belülről is nemesen egyszerű, de
nagyon szép és érdekes „házat” felkészült és segítőkész
vezetőink, a céget képviselő Rédei Zsófia és Haláchy Ferenc
mutatták meg, „tetőtől talpig”, fentről a -2. szintig.

Amint a
tervezőiroda honlapján olvasható:

A
unitok kőburkolatos tömbjei és a teljes felületen üvegezett
előcsarnok kontrasztja jól érthetővé teszi az épület
alapműködését. Az előtérben zajló élet és a tárgyalók
látványa miatt az épület szíve a leghangosabb, és ahogy
haladunk kifelé az egyes épületszárnyakban egyre melegebb, egyre
csendesebb és nyugodtabb lesz körülöttünk az atmoszféra. Ahogy
áthaladunk a tárgyalók gyűrűjén és eljutunk a unitok közbenső
zónáiba még mindig a közösségi terek dominálnak, majd tovább
haladva az épületszárnyak vége felé, a csendes, elmélyült
munkához elengedhetetlen hangulat fogad minket. Az épületszárnyak
mind az erdő felé nyúlnak, így a Pannon kollégái az
asztaloknál úgy érezhetik, hogy a természetben ülnek”.
Ezt a
természet-közeli élményt fokozza, hogy a rendelkezésre álló 8
hektár területnek csupán közel 7,5%-át építették be.

Ami a
technikai megoldásokat illeti, a Telenor Ház hűtési-fűtési
rendszere a száz méter mélyre fúrt hőszondákat alkalmazó
geotermikus hőszivattyúkon alapul. A szellőztetőrendszer
hőcserélő berendezése biztosítja, hogy minél kevesebb energia
vesszen kárba, míg 168 négyzetméternyi napkollektor szolgáltatja
az épületben dolgozó munkatársak melegvíz-igényének
előállításához szükséges energia több mint 60%-át. A
különböző épületfunkciókat számítógéppel vezérelt,
intelligens központi rendszer irányítja. Az épület déli és
viszonylag sok napfényt kapó részein, az ablakok külső felén,
több paraméter szerint központilag szabályozható árnyékoló
rendszert helyeztek el, a napenergiát így is hasznosítva az
optimális hőháztartás érdekében.
A
létesítmény 2005-2008 között született, a fizikai megvalósítás
két év alatt történt, zömében magyar munkával és norvég
közreműködéssel. 2011-ben a skandináv munkakultúrát hazánkban
elsőként meghonosító Telenor Ház, mint Magyarország egyik
legmodernebb és leginkább környezetbarát vállalati központja,
elnyerte a Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázat első
díját. Ugyancsak 2011-ben, környezettudatos megoldásaiért,
Építőipari Nívódíjat is kapott.

Ide most
képeket kellene tennünk a meglátogatott épületről és
környezetéről. Teszünk is, de előtte egy kicsit még igénybe
venném a t. Olvasók türelmét. Úgy vélem, érdemes megemlíteni,
hogy a látott vagy említett korszerű megoldások fejlesztésének
és alkalmazásának úttörői között magyarokkal is
találkozhatunk. (Akárcsak bármely más szakterületen, ha egy
kicsit utánanézünk.) Itt most három személyre hívnám fel a
szíves figyelmüket, szakirodalmi források alapján.
OLGYAY
ALADÁR (Budapest, 1910. szeptember 1. –
Princeton, USA, 1963.) és
OLGYAY
VIKTOR (Budapest, 1910. szeptember 1. –
Princeton, USA, 1970. április 22.)
Olgyay Viktor festőművész iker fiai az óbudai Árpád
Gimnáziumban érettségiztek, szín jelesre. A budapesti Műegyetemen
1934-ben szereztek építészmérnöki oklevelet. Munkásságuk
összefonódik, legtöbb munkájukat együtt végezték. Diploma után
két éves római ösztöndíj következett, eközben terveztek is
(San Vita templom, egy apartman ház). Róma után Párizsban,
Londonban és New Yorkban, a Columbia Egyetemen képezték tovább
magukat.
1938
és 1947 között Budapesten volt építész irodájuk. Ebből az
időszakból néhány fontosabb munkájuk: az 1939-es New York-i
világkiállítás – igen sikeres – magyar pavilonja (a
tervezéssel megbízott Weichinger Károly munkatársai voltak, Antal
Tiborral együtt); pavilonok a Budapesti Nemzetközi Vásár, a bécsi
és az izmiri vásár számára; bérházak, lakóépületek
(Budapesten a Városmajor utcában, a Hungária körúton, a Lajos
utcában); a Stühmer Csokoládégyár budapesti épülete; a
balatonaligai üdülőtelep (a közelmúltban többször szóba
került Club Aliga); valamint városrendezési tervek.
Már
a Stühmer Csokoládégyárnál és a városrendezési terveknél is
alkalmazták az úgynevezett bioklímatikus
tervezési módszerüket: Messzemenően
figyelembe vették az adott épületben folyó életvitel és
munkavégzés emberi, élettani és technológiai igényeit és az
ezeket befolyásoló környezeti tényezőket (napsugárzás,
megvilágítás, az épület felmelegedése stb.).
A
kétnyelvű „Arts and Artists in Hungary” tervezett sorozat első
és egyetlen köteteként „Olgyay & Olgyay” címmel 1946-ban
26 tervüket publikálták, majd a következő évben kivándoroltak
az Egyesült Államokba. A kötet 1951-es amerikai kiadásához
Breuer Marcell írta
az előszót, a borítólapot Kepes György
tervezte.
Amerikában
nem a tervező építészek között, hanem az egyetemeken találták
meg a helyüket. Az indianai Notre Dame Egyetemen, az M.I.T.-n, majd
a Princeton Egyetemen dolgoztak. Ők
folytatták az 1950-es évek nemzetközileg legjelentősebb
építészeti kutatásait: továbbfejlesztették a már Budapesten
alkalmazott, korábbi tervezési elveiket. Eredményeiket
folyóiratokban és két könyvükben adták közre. 1957-ben jelent
meg (angolul) a „Napfény szabályozás
és árnyékoló eszközök” című
munkájuk, 1963-ban pedig a „Klímatikus
tervezés”, amelyet spanyolul és
olaszul is kiadtak és nagy hatással volt a harmadik világ
építészetére.
Az
Olgyay testvéreket tartjuk az úgynevezett „passzív-szoláris”
építészet feltalálóinak. Sajnos
napjainkra már egykori szerepük, nevük és magyarságuk ténye a
nemzetközi szakmai köztudatban – de talán itthon is –
elhalványult.
Ha
még jut erre egy kis idő, azért megemlíteném, hogy a
napenergia aktív használatában is
egy magyar személy, mégpedig egy igen csinos és rendkívül okos
magyar hölgy, TELKES MÁRIA
(Budapest, 1900. – Budapest, 1995.) járt az
élen. Ő Budapesten szerzett
matematika-fizika tanári diplomát és az 1920-as évek végétől
mintegy 70 évig az Egyesült Államokban, főleg az M.I.T.-n
dolgozott. Az ő tervei alapján építették
az első napenergiával fűtött kísérleti házat és az egyetemen
évtizedekig ő volt a napenergiával kapcsolatos kutatások
irányítója. Bár sokan úgy gondolják,
hogy az újításokat általában a fiatalok és a férfiak hozzák,
Telkes Mária munkássága – aki 90 éves korában nyújtotta be
utolsó szabadalmát – azt is jelzi, hogy a hölgyek és az idősek
is csodákra képesek.
Köszönöm a türelmüket.
Sipka László (fotók Perényi László)
2013. június 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése