2012. május 23., szerda

Rádió-látogatás - Bunker-túra

    A CaPE (Civilek a Palotanegyedért Egyesület) immár hagyományos „múzeum-kerti piknik”-jét 2012. május 19-én tartották. A rendezvények sorában különösen érdekes és tanulságos volt a Magyar Rádió épületének megtekintésére szervezett séta. A nagy érdeklődésre való tekintettel, több turnus alakult. Szerencsére felkészült kísérőnk, az intézmény archívumának vezetője, Sávoly Tamás „bírta a strapát”. Ezúton is köszönjük segítségét, türelmét.
    A történeti áttekintés a Puskás Tivadar-féle Telefonhírmondóig nyúlt vissza. Jogosan, hiszen a Rádió, mint intézmény, szorosan együttműködött a Magyar Postával és a Magyar Távirati Irodával. A Telefonhírmondó Budapesten, a Rákóczi út 22. számú házból működött és az első rádióstúdiót is itt hozták létre Magyari Endre, a Posta Kísérleti Állomás egyik kiváló szakembere irányításával. A Posta Kísérleti Állomás első vezetője Kolossváry Endre volt, ebben az időben már a Posta helyettes vezérigazgatója, műszaki irányítója – ebben a minőségében választották a Magyar Rádió igazgatóságának elnökévé. Az intézmény tényleges megszervezője, a korábban az MTI-t vezető Kozma Miklós volt.
    Az újonnan született intézmény fő feladatának tekintette a közszolgálatiságot, azaz a köz szolgálatát, így a magyar kultúra hazai és nemzetközi terjesztését, ennek megfelelően alakult zenei, irodalmi, ifjúsági osztály, természetesen hírszerkesztés is.
    A (mai) Bródy Sándor utcába költözést megelőzően, itt építkezni kellett. A tervező építészek között örömmel hallottam Gerlóczy Gedeon nevét. (Ő volt Csontváry halála után a hagyaték megmentője. Művészet-szeretetét anyai nagyapjától, a közegészségügy nemzetközileg elismert alakjától, Fodor Józseftől tanulta – aki szintén errefelé, a Rökk Szilárd utcában lakott). Az épületben barangolva, a stúdiók táján márványtábla őrzi a műszaki alkotók nevét: Békésy György, Magyari Endre, Tomcsányi Béla, Tomcsányi István – mindnégyen a Posta Kísérleti Állomás munkatársai voltak. Ilyenkor nem állhatom meg, le kell írnom Baross Gábor nevét, hiszen az ő alig pár éves miniszteri működése alatt számos területen (így a postaügy és a kapcsolódó iparágak területén is) évtizedekre kiható eredmények születtek.
    Amint vezetőnktől hallottuk, a kiváló 6-os stúdió létrehozásában a később Nobel-díjas Békésy György mellett Dohnányi Ernő füle is szerepet játszott.
    Számunkra, egyszerű rádió-hallgatók számára nagyon érdekes volt a különböző szobák speciális kialakítása: a süket szoba, a visszhangos szoba, az a terem, ahol a háttérhangokat lehet előállítani és felvenni.   
    Tanulságos történet, hogy a jelenleg a Rádióhoz tartozó épületek korábban mik voltak, mikor és hogyan kerültek az intézményhez.
    A „bunker” vegyes érzelmeket ébreszt az emberben. Megnyugtató, hogy jelenleg archívum, amely a Telefonhírmondótól napjainkig őrzi az írásos dokumentumokat, emlékeket, mindennapjaink sajátos lenyomatait. A műszaki eszközöket is bemutató múzeum ugyancsak különleges értéket képvisel.
    Egy ilyen rövid séta is bárkit meggyőzhet arról, hogy ez az intézmény történelmünk, ipar- és technikatörténetünk, kultúránk minden ágának olyan kincsestárát őrzi – fizikailag is, meg a hely szellemében -, amely egységében megóvandó, valamennyiünk okulására és a jövő nemzedékek számára. Egyesületünk, a CaPE javasolja, hogy az erre illetékesek adják meg a teljes háborítatlanságot biztosító védettséget a Magyar Rádió épületeinek.

2012. május 20.
                                    Sipka László

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése