Múzeumkert - Javaslatok, teendők, feladatok

Egyesületünk javaslata a Múzeumkert hasznosítására

1. FUNKCIÓK ÉS IGÉNYEK

A javaslatok elkészítésének alapja a funkciók tisztázása. Ebből a szempontól a kert „hármas nyomás” alatt van: ez Belső-Józsefváros egyetlen közkertje, másrészt a Nemzeti Múzeum miatt ez az egész Főváros egyik legreprezentatívabb helye (vagy legalábbis az lenne), amit korábban egyfajta panteonnak szántak. Harmadrészt a múzeum kiszolgálótere is: itt alakították ki a jogszabályokban előírt parkolóhelyeket, és (tárolókapacitás híján) itt helyezték el a kőemlékek jelentős részét, úgynevezett sátorraktárakban.

A., lakossági igények:

Régebben a kertben volt játszótér, de az a múzeum felújítása után megszűnt. Úgy tűnik, nagyon nagy az igény a visszaállítására. Viszont a bejáráson elhangzott, hogy a tiszafasövényt is azért ültették az épület elé, mert a zsivaj és a berepülő labdák zavarták a múzeum dolgozóit.
Mivel a környéken sok idős is lakik (akiknek a távolabb lévő zöldterületek már nehezen megközelíthetőek) lehet, hogy lenne igény a számukra kialakított sakkasztalokra, „kiülős”, csendes helyekre is.
A közelben több gimnázium is található, az ott tanulók közül sokan a kertbe járnak ki a szünetekben.

A nagyobb közkertekben, közparkokban a funkciókat térben elkülönítik, ahol lehetséges, a növényzetet is úgy telepítik, hogy ezeket a tereket elválasszák. Természetesen itt erre nincs lehetőség, viszont ez azzal a veszéllyel jár, hogy a használó csoportok zavarják egymást (egy padon cigiző társaság lehet, hogy zavarja a kisgyerekes anyukákat; és a játszó gyerekek zavarják a sakkozó nyugdíjasokat. )

B., múzeumi igények:

A Nemzeti Múzeum a kertben alakította ki az előírt parkolóhelyeket, megszüntetve az aljnövényzetet a terület jelentős részén. Valamint itt alakították ki az úgynevezett sátorraktárakat, ahol az épületben el nem férő kőanyagot tárolják.

Már több helyen felmerült, hogy az intézmény a parkolóhelyeket a (javarészt kihasználatlan) új Pollack Mihály téri mélygarázsban vásárolhatná meg. A kőemlékek elhelyezését pedig raktárépületben lehetne megoldani, hiszen így is el van zárva a látogatók elől, ráadásul az időjárás hatásainak is ki van téve.

C., idegenforgalmi, „összvárosi” igények:

A Nemzeti Múzeum és a kert a főváros és az ország egyik legjelentősebb látványossága és idegenforgalmi célpontja. Itt a legnagyobb az áthaladó gyalogosforgalom és itt érkeznek a látogatók. Emiatt a kert Múzeum körúti része viszonylag jó állapotban van, bár a burkolat és az Arany-szobor felújításra szorul, viszont a fenntartó FŐKERT reprezentatív virágkiültetéseket alakít ki.



2. PROBLÉMÁK ÉS JAVASLATOK:

A., „profiltiszítás”:

Amint az előzőekből is kiderül: a Múzeumkert többfunkciós terület. Nagyon fontos tisztázni, hogy ezek közül melyek azok, amik feltétlenül megtartandók, és melyek azok - amiket a terhelés csökkentése, és a jobb területkihasználtság miatt - el lehetne hagyni (pl. a szomszédos Trefort-kert lehetne a gimnazista fiatalok területe is).

B., növényzet:

A kert növényzete – több felmérés szerint is – elöregedett és beteg. A kertben 200 fa van. A legutóbbi felújítás (ami még mélygarázsokkal számolt!!!) fakezelési-kivágási-és pótlási terve 80 kivágásával számol. Egy 2008-ban, a BCE Tájépítészeti karán készült szakdolgozat fakatasztere hasonló nagyságrendű fa kivágásával számol. Aki a kertben figyelmes szemmel jár, láthatja, hogy ezek reális számok: az említett fakataszter csak egészségi állapot alapján ítélt. Másik probléma véleményem szerint a fajösszetétel: a területen több példány ecetfaként ismert mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima), zöld (más néven kőrislevelű) juhar (Acer fraxinifolia) és akác (Robinia pseudoacatia) található. Ezek a növények a telepítés idején még érdekes, esetleg különleges növénynek számítottak, ma azonban „gyomfaként” tartják őket számon. A növények kiültetési rendje is több helyen problémás: az épület Pollack Mihály téri oldala mögött (előtt) a vadgesztenyesor és a fal közé tiszafákat (Taxus baccata) ültettek-beszámolók szerint azért, mert a játszótér „zajai” és a rendszeresen berepülő labdák zavarták a földszinten dolgozókat. A játszótér azóta megszűnt, viszont a tiszafák hatalmasra nőttek: beárnyákolják a földszinti irodákat és megsemmisítik a kertépítészeti kompozíciót.

A parkolók kialakítása során a kert jelentős területén megszűnt az aljnövényzet (ez a tendencia -főleg a hajléktalanellátás rendezetlensége miatt - az összes budapesti parkra jellemző). A Pollack Mihály tér és a Bródy Sándor utca felőli oldalon, ahol nincs parkoló, még többé-kevésbé megfigyelhető az eredeti állapot: olyan értékes és a kiültetéskor különlegesnek számító növényeket találhatunk, mint a japán babérsom (Aucuba japonica), babérmeggy (Prunus laurocerasus). Az elterjedtebb fajok közül a madárbirs (Cotoneaster horizontalis) és a mahónia (Mahonia aquifolium) látható ezen a területen. Talajtakaróként borostyánt (Hedera helix) és zöld meténget (Vinca minor) ültettek. A kellő színvonalú fenntartás hiányában a talajtakarók nem tudják betölteni legfőbb funkciójukat: a látogató rengeteg juhar-, csörgőfa-, és bálványfasarjat láthat.

A múzeum előtti terület a növényzet és a fenntartás szempontjából megfelelő: az évelőágyakba minden évben impozáns és az időszaknak megfelelő növénykiültetés kerül. A kerítés elé telepített tiszafasövényt (Taxus baccata) pedig megfelelően nyírják. A körúti bejáratok mellett emlékként kiültetett tuják (Thuja sp.) és hamiscipusok (Chamecyparis sp.) állnak.

C., szobrok és emlékművek:

Mivel a Múzeumkertet egy időben egyfajta panteonnak, szánták nagy számban találhatunk szobrokat és emlékműveket. Ezek viszonylag jó állapotúak, többet a közelmúltban tisztítottak, illetve újítottak fel. Jóval nagyobb gondot jelent a szobrok környezete. A legtöbb eldugott helyen áll, kertépítészetileg (borkolatarchitektúrával és növénykiültetéssel) nincs kiemelve. Ez szinte az összes szoborra érvényes:
Kisfaludy Károly mellszobor (Ferenczy István, 1856): a sátorraktárak között alig felfedezhető. A szobor (alkotójának egyetlen köztéri műve) a háborúban találatot kapott, talapzata a rajta lévő nőalakkal együtt megsemmisült. A megmaradt főalakon máig láthatók a foltozások, de ennek ellenére jó állapotban van. A szobor semmiféle építészeti, kertépítészeti kiemelést nem kapott, a murvával beszórt területen áll.
Berzsenyi Dániel mellszobor (báró Vay Miklós, 1860): jó állapot, rálátással, ugyanakkor nincs kiemelve.
Kazinczy Ferenc mellszobor (báró Vay Miklós, 1861): A Bródy Sándor utca-Múzeum körút sarkánál lévő pihenésre szolgáló kertrész délkeleti sarkában áll. Elhelyezkedése furcsa, arccal a múzeumépület felé néz, a gyalogútról viszont nem lehet megközelíteni, csak a padok felől. Nincs kiemelve, ráadásul egy tiszafát ültettek mellé, ami nem engedi érvényesülni a szobrot.
Arany János emlékmű (Stróbl Alajos, Schikedanz Albert építész, 1894): a kert, de talán a város egyik legkiemelkedőbb szobrászati alkotása. A múzeummal együtt meghatározó városképi elem. Kiskockakő burkolat (aminek felújítása indokolt lenne) veszi körűl. A háromalakos (Arany János, Toldi Miklós, Rozgonyi Piroska) mű jó állapotban van. A felirat alatti csillagot a közelmúltban ellopták. Esetleg meg lehetne fontolni a szobor kivilágítását. A archív képeken látható (FSZEK Budapest Gyűjtemény Fotótár), hogy az emlékművet növényszegéllyel emelték ki.
Jozef Wysocky mellszobor Lengyelország ajándéka (Hanna Danilewitz, Konrád Sándor építész, 1976)
Belvederei Apolló (másolat, 1894): a görög szobor itt felállított mása van talán a legméltatlanabb környezetben: gyakorlatilag a parkoló terelőbólyájaként „használják”. Emiatt semmiféle kiemelést nem kapott, a murvaburkolat közepén áll, egy zöld juhar csonkja van mögötte.
Széchényi Ferenc szobor (Istók János, 1902): a múzeumalapító szobra Garibaldién kívül az egyetlen a kertben, amit megfelelő (de felújítandó) kertépítészeti kialakítás övez: a sétányról mészkőlapburkolatú úton lehet megközelíteni, és két (eltérő méretű) babérmeggybokor övezi. Mögé bálványfát ültettek, aminek kivágása és esetleges pótlása megfontolandó.
Kisfaludi Sándor emlékmű (sas lanttal), másnéven Hifmy-lant (Petrovics Döme, 1903): a Pollack Mihály tér felőli murvás területen álló emlékmű viszonyag jó állapotú (igaz, a lant egyes elemeit ellopták).
Rómer-Pulszky-Hampel sztélé (Damkó József, Hültl Dezső építész ,1916): a kert talán legkülönlegesebb alkotása, a római síremlékeket idéző hármas sztélé jó állapotban van, nemrég újították fel (bár azóta Rómer képmásának leverték az orrát!). A Himfy lant közelében álló alkotás is a murvaburkolatú területen áll, semmiféle kiemelést nem kapott.
Forum Romanum oszlopa (Róma városának ajándéka 1929-ből): az ókori oszlop az időjárásnak és a szennyezett levegőnek kitéve áll a kertben. Emiatt nincs jó állapotban, megfontolandó a múzeumba vitele, és esetleg másolat elhelyezése. Az „ajándék” semmilyen kertépítészeti kiemelést nem kapott, a mögötte álló ostorfa lelógó koronája pedig szinte észrevehetetlenné teszi.
Herman Ottó emlékmű (Horvay János, Csúcs Ferenc, 1930): a sziklatömbből kifaragott alkotás a Kazinczy szobortól nem messze látható. A többi szoborhoz hasonlóan ez is kiemelés nélkül áll a kitaposott területen. Az alkotás jó állapotú.
Monti Sándor emlékmű (Kuzmik Lívia, 1931): a jó állapotban lévő mellszobor egy aljnövényzettel sűrűn beültetett területen áll, amit egyre jobban beborítanak a gyomfák. Radásul egy borókaborkot is ültettek elé, ami a felirat olvasását lehetetlenné teszi.
Garibaldi mellszobor (Kuzmik Lívia, 1932): a fehér mészkő szobor egy tahalmas tiszafa előtt áll, így már messziről látható. A Széchényi szobor mellett, ez az egyetlen ami kertépítészeti kielemést kapott: a szobor, a fa, és a mellé telepített aljnövényzet szép látványt nyújt. A szobor jó állapotú, nemrég a főalakot is letisztították.
Jozef Wysocky mellszobor Lengyelország ajándéka (Hanna Danilewitz, Konrád Sándor építész, 1976). A lengyel származású honvédtábornok mellszobra jól megközelíthető és látható, ugyanakkor egy kitaposott területen áll. A mellszobor jó állapotú, a talapzat felirata viszont nehezen olvasható.

D., parkolás:

Talán a parkolás a Múzeumkert legnagyobb problémája. A törvényben előírt parkolóhelyeket az intézmény a kertben alakította ki. Emiatt jelentős területen eltűnt az aljnövényzet, és a parkoló autók eszétikai problémákat is okoznak. Már több helyen felmerült, hogy a múzeum a Pollack Mihály téri mélygarázsban vásárolhatná meg a kötelező helyeket. Így megszűnhetne a méltatlan állapot, és helyre lehetne állítani az egykori struktúrát.

E., kerítések, világítótestek, utcabútorok:

Az 1865-ben, Ybl Miklós által tervezett kerítés jó állapotban van, hasonlóan a jellegzetes múzeumkerti lámpaoszlopokhoz, amiket a közelmúltban újítottak fel. Az utcabútorok viszont hagynak kívánnivalót maguk után: a kertben látható fémvázas „fapad” és a pihenőkertben lévő beton „uzsonnázóhely” (a szocialista kertépítészet jellegzetes elemei) nem a legszebbek...
Egy felújítás során ezeket minden bizonnyal lecserélik.

A bejárás során merült fel a hírdetőoszlopok problémája: elhangzott, hogy nem valók ide. Ugyanakkor ezek az oszlopok régi formájúak, így esetleg meg lehetne határozni, hogy a múzeum kiállításait hírdessék ezeken, esetleg régi plakátokat lehetne kihelyezni.

Szintén a bejáráson merült fel az az ötlet, hogy az Arany-szobrot esetleg ki lehetne világítani.

F., burkolatok:

Jelenleg a Múzeumkertben több féle burkolat is látható: az Arany-szobor környékén bazalt kiskockakő, a kapuktól a lépcső elé vezető úton bazalt nagykockakő, a kert többi részén pedig murvaburkolat. Utóbbit elsősorban a parkolóhelyek, illetve az azok megközelítését biztosító útvonalakra terítették, így a fák közé, vagy a múzeum főlépcsője mellé (itt szabadtéri rendezvényeket is tartanak). Egy esetleges felújításkor a murvával burkolt felület arányának csökkentése lenne kívánatos. Az Arany-szobor körüli kiskockakővel burkolt terület felújítása is egyre sürgetőbb.

2010. január 21.
Összeállította: Szende András