A Spolarich Kávéház 1910-ben kezdett el működni a József körút 37/39-ben, amelyet a kor egyik legjobb belsőépítésze, Rákos Emánuel tervei szerint rendeztek be.
A Spolarich-dinasztia sokoldalú, tehetséges, szorgalmas emberekből állt. Az ősök pékek voltak, a város legjobbjai, ám Spolarich papa három fiából kettő a vendéglátás útjára lépett. A hatalmas üzlet berendezése szinte az egész családi vagyont fölemésztette, de nem volt hiábavaló befektetés. A népszerű fiatal tulajdonosok - főként Károly, akit hiába óvtak családja megfontoltabb tagjai, dzsentri barátaival nem- egyszer lumpolt hajnalig, - a város egyik legvonzóbb szórakozóhelyévé tették a kávéházat.
Nagypolgárok, katonatisztek mellett a pékek törzshelye is volt: hol tartották volna az ipartestületi társasvacsorákat, ha nem elnökük családi üzletében? S ahogyan Gebauerhez, szintén jártak ide sportolók is: 1911-ben például "a Józsefvárosi Athletikai Club hivatalos helyiségét átteszi a Szimplonból a Spolaritsba". Az első világháború idején persze visszaesett a forgalom és a mulató kedv, hogy aztán újult erővel törjön ki ismét, egy meglehetősen markáns arculatú vendégkör duhajkodásaival tarkítva.
1924-ben itt állították be az első Pavoni kávéfőzőgépet. A Spolarich második otthona volt Endresz Györgynek, aki író, költő, politikus, építész, festő és világutazó volt.
Spolarich Károly karrierje a család József utcai pékműhelyből és a József körúti Spolarich kórházból indult ki, a Ferenciek terén megnyílt freskós, aranydíszes, fafaragásos étteremben folytatódott és a Sziget klub világvárosi nívójú nyári restaurantjában érte el csúcspontját. Spolarich Károly ezután Berlinbe tette át székhelyét és megnyitotta a fényesen berendezett magyar borházat, amely eleinte kitűnően ment. Aztán anyagi nehézségek jelentkeztek és végül is Spolarich kénytelen volt lehúzni a redőnyöket és szélnek ereszteni az alkalmazottakat.
A berlini bukás után visszajött Budapestre, de kivált a Spolarich részvénytársaságból és levelezni kezdett a világ minden tája felé, hogy új exisztenciát teremtsen magának. Japánból kapott bíztató hangú levelek arra az elhatározásra bírták, hogy neki induljon a hosszú útnak és ott próbáljon boldogulni.
Hozzáfogott, hogy pénzzé tegye Reviczky utcai lakásának állítólag 300.000 pengőt érő bútorait, műkincseit és értéktárgyait. Azután paprikát, tarhonyát, matyóhímzéseket és más magyar specialitásokat vásárolt, hogy mindezt kivigye Japánba és ott magyar vendéglőt s üzletet nyisson, Címeres angol nyelvű névjegyet is nyomatott magának;
Charles Spotarich
of Zelsan and Jakusovács
Spolarich Károly kormányfőtanácsos elindult Japánba szerencsét próbálni. Feleségével és egy szobalánnyal ült hajóra s elutazása előtt megígérte volt alkalmazottainak, hogy ha üzleti tervei sikerülnek, akkor maga után hozatja őket. Sokáig nem érkezett semmi hír, később azután megtudták budapesti barátai, hogy Yokohamában a japánok nem lelkesedtek sem a magyar kosztért, sem a magyar kenyérért és a hazulról hozott többi különlegességekért sem.
Üzleti tervei egymás után vallottak kudarcot és kezei között szétfolyt az a tőke is, amelyet hazulról vitt magával Japánba. Panaszkodó, majd segélykéső leveleket írt testvéreinek és végül is odajutott, hogy kényszerútlevelet kért, mert hazautazni már nem volt pénze. Ekkor a rokonok és barátok gyűjtést indítottak, összeadták és kiküldték azt a 3000 pengőt amely a II. osztályú hajójegyre való ráfizetéshez szükséges.
Spolarich Károly most már hazafelé utazik a távoli tengereken, de mire hazaér, kellemetlen meglepetés fogja várni. Néhány nappal ezelőtt Pándy László a berlini borház és a budapesti étterem volt üzletvezetője, feljelentést tett Spolarich ellen sikkasztás miatt. Annak idején Spolarich felmondás nélkül bocsátotta el üzletvezetőjét, aki pert indított ellene és meg is nyerte az 5000 pengős pert, aminek alapján végrehajtást foganatosított Spolarich Reviczky – utcai lakásának ingóságaira. Közben Spolarich eladta egész berendezését és most volt üzletvezetője azzal vádolja, hogy végrehajtási sikkasztást követte el. Ezen a címen indult meg az eljárás Spolarich ellen, aki hazaérkezése után ki fog hallgatni a rendőrség. (1933)
forrás: http://www.huszadikszazad.hu/ és egykor.hu
A kávéház helyén jelenleg posta működik.
