200 éve Józsefvárosban

A Magyar Nemzeti Múzeumnak megalapítása után – történetének első évtizedében – a megoldandó központi kérdés gyűjteményeinek méltó elhelyezése volt. A Széchényi Ferenc által alapított intézmény első hajlékai – a mai Papnövelde utcai központi szeminárium könyvtárterme, majd az egyetemi (egykor pálos) templom másik oldalán lévő egyetemi épület néhány szobája – ideiglenes megoldásnak számítottak. 1807-re megszületett a terv, hogy a Múzeum első önálló palotája Grassalkovich Antal gróf adományának köszönhetően a Hatvani (ma: Kossuth Lajos utca) és Szép utca sarkán lévő telken épüljön fel. Az épület tervét Hild János 1807-ben el is készítette, de végül 1812 elején Johann Aman bécsi cs. kir. udvari építész a Múzeum telkét a közeli magas épületek miatt világosság és tűzbiztonság miatt alkalmatlannak nyilvánította. Ezért új, minden szempontnak megfelelő területet kellett keresni. A fő kritérium az volt, hogy a telek elég nagy méretű legyen és minden oldalán utcára nyíljon. Sikerült is találni egy ilyen ingatlant a régi pesti városfalon kívül: a Kecskeméti kapu közelében fekvő ún. Batthyány-telket. Ezt még Batthyány József bíboros, hercegprímás vásárolta több részletben, amelyeket aztán egyesített. A tárgyalások 1813-ban meg is indultak a bíboros örökösével, Batthyány Antal József gróffal (1762-1828), aki már akkor egy ideje árulta 4784 négyszögölnyi kertjét (a rajta lévő elég nagy emeletes villaépülettel és kisebb melléképületekkel). Mire azonban József nádor megbízottja útján megkereste ez ügyben a tulajdonos grófot, már öt kisebb telekrész kihasításra és eladásra került. A terület megszerzése így nem várt akadályba ütközött. Miután azonban sikerült megvenni az eladott telekrészeket, sor kerülhetett a még Batthyány-birtoknak számító rész megvételére. Az adásvételi szerződés megkötésére 1813. október 28-án került sor. Az állam majd 200.000 váltóforintot fizetett a Nemzeti Múzeumnak szánt területért, mely vételár kifizetését nagyban segítette az a körülmény, hogy néhány nappal korábban sikerült eladni – nyolc telekre osztva – a Grassalkovich-féle múzeumtelket. A vásárolt telek birtokába Pest város hatósága november 17-én (számos vendég jelenlétében) ünnepélyesen bevezette a Múzeum igazgatóját. Öt nappal ezután József nádor elrendelte a múzeumi gyűjtemények fokozatos átköltöztetését az egykori prímási nyaralóba, amelyet még Klobusiczky Ferenc (1707-1760) kalocsai érsek építtetett valamikor az 1750-es években. A múzeumi tárak átszállítása 1814-ben megindult, de egy hosszabb szünet után csak 1817-ben fejeződött be. 

(Részletesebben itt!)

Debreczeni-Droppán Béla

A Magyar Rádió születésnapja

1925 nyarán készült el az első igazi stúdió, mely a Rákóczi út 22. számú ház harmadik és negyedik emeletén működött. A fejlesztések után 1925. december elsején ünnepélyes keretek között avatták fel a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt.-t. Demény Károly, a Posta vezérigazgatója ezekkel a szavakkal köszöntötte a hallgatókat: ”A Magyar Rádió budapesti adóállomása, mint a magyar találmányú Telefonhírmondó utódja, nagynevű elődjének, modern stúdióvá átalakított helyiségéből most kezdi meg hivatalosan működését és rendes programját, melyet a Magyar Királyi Posta technikai eszközeivel, a csepeli állomás útján 546 méteres hullámhosszal szór szét az éterben.”

A fejlődés következtében elengedhetetlenné vált egy új stúdióépület kialakítása.  A Palotanegyedben, a Nemzeti Múzeum mögött, a Sándor (főherceg) utcában csendes, ipari áramtól mentes helyen találtak megfelelő telket. Az 1928-ban (85 éve) átadott új székházban kapott helyet a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Film Iroda, a Magyar Hirdető Iroda, valamint a többi testvérvállalat Az új épület földszintjén két stúdiót, próbatermet és a hozzájuk kapcsolódó várószobát, az első emeleten erősítőt, mérőszobát, felolvasószobát, hírszerkesztői szobákat, irodákat építettek. A második emeletet az igazgatóság, a műsorszerkesztés és az adminisztráció foglalta el.